A látás becsapható, annak köszönhetően, hogy az emberi agy absztrahál, elhanyagol, asszociál, és a gyorsaságot tartja „szem előtt”. Látási illúziók akkor keletkeznek, ha a látvány egymásnak ellentmondó jeleket indukál. Ismertebb illúziók:
• Egy szürke tárgy fekete környezetben világosabbnak tűnik, mint fehérben. • Egyforma hosszúságú, egymásra merőleges vonalak közül a függőlegesek hosszabbnak tűnnek, mint a vízszintes. • A fehéren izzó objektum nagyobbnak látszik, mint a valóságban. • Tiszta időben távolabbi tárgyak közelebbieknek látszanak, párás levegőben ez fordítva történik. • Egy objektum piros fénnyel fehér lapra vetett árnyéka zöldes színű (kiegészítő színek). • Felületesen nézve bizonyos ábrákat térbelinek látunk annak ellenére, hogy ilyen térbeli ábrák nem is léteznek. • Ha egy ábra sok olyan elemet tartalmaz, amelyek a perspektíva érzékeltetésére szolgálnak, akkor azt akkor is perspektivikusnak látjuk, ha nem az.
Tehát térlátásunk azon alapszik, hogy két szemünk más-más képet lát és ezeket az agy térinformációkká alakítja át. Ezt szimulálja a sztereogram.
Hogyan nézzük a sztereogramokat? Sztereogramok nézésére négy módszer ismeretes:
• Piros-zöld szemüveggel.
• Ellazulva, meredten kell nézni a képet 40-50 cm távolságból néhány percig úgy, hogy ne egy pontra koncentráljunk, hanem csak „bambuljunk”.
• Hajolj teljesen közel a képhez, majd lassan távolodjunk el tőle 40-50 cm-re, miközben a szemünk ugyanúgy néz, mint mikor közel volt a képhez.
• 40-50 cm távolságból a kép felé nézve ne a látható képre nézzünk, hanem a kép mögé 40-50 cm távolságra.
